FILM KÖZBEN AZ ÉRZÉSEIMRE FIGYELEK, EZ ALAPJÁN DÖNTÖK MAJD!FILM KÖZBEN AZ ÉRZÉSEIMRE FIGYELEK, EZ ALAPJÁN DÖNTÖK MAJD!
Mészáros Péter 1969-ben született. A Pécsi Egyetemen magyar és esztétika szakon végzett.. Majd 1992-től a grúz Színház- és Filmakadémián tanult filmrendező szakon. 2001-ben alapító tagja volt a Magikon Filmgyártó cégnek. 2002-ben Eső után című hatperces alkotása Arany Pálma díjat kapott a Cannes-i Filmfesztiválon. Ezt a rövidfilmet azóta közel 50 helyszínen mutatták be a nagyvilágban. Jelentősebb alkotásai: A bolond gránátalmafa (szereplő, vágó, rendező, forgatókönyvíró), Eső után (rendező, forgatókönyvíró), Ki a macska? (forgatókönyvíró, rendező), A disznó útja (rendező, forgatókönyvíró).
Milyennek találja iz idei Filmfesztivál repertoárját?
-- Még csak töredékesen ismerem. Az első három versenyfilm után csak remélni tudom, hogy a folytatás jobb lesz. A helyet kellemesnek találom, és a szervezéssel is úgy látom, minden rendben van.
Megtalálta-e már a favoritját, ha nem titok?
-- Nem, még nincs kedvencem, hisz nagyon kevés filmet láttam eddig.
Mi az, ami alapján dönteni lehet ilyenkor? Avagy Ön számára mi a mérvadó?
-- Nagyon egyszerű a dolog. Az ember általában az érzelmeire figyel, vagyis arra, mi az, ami rá igazán hatott. Ezt azután meg kell, hogy vitassa a társaival, esetlegesen érvelnie kell a saját érzései mellett, és ami még ennél is nehezebb, el kell fogadja mások érveléseit is. Ezek viták, olykor jobban, máskor kevésbé kiélezettek, de viták. Minden harmadik film után tartunk egy megbeszélést. Eddig úgy látom, olyan nagy nézői különbségek nincsenek. A Sophie Scholl utolsó napja című film azt gondolom, nagyon korrekt módon lett elkészítvem, éppen ezért rám kis hatással bírt. Rendkívül kiszámíthatónak tartom. Romantikus módon próbál a nézőre is hatni. Hősnője kissé patetikus-idealista módon próbál közeledni a nézőhöz, amivel számomra nagyon nehéz azonosulni.
Őn első sorban azért rendező. Mi a helyzet jelenleg a magyarországi „porondon”?
-- Készülnek a filmek. Vannak ugyan finansziális gondok, de remélem, ezeket áthidaljuk és dolgozni fogunk a jövőben is. Magam is most fejeztem be egy kosztümös filmet, amit ősszel mutatnak majd be.
Mit kell tudni erről a filmről?
-- A címe Júlia aszzony titkos éjszakái. Szendrei Júlia 1849-es utazásáról szól, amikor férjét keresi, de elég nehezen viseli a magányosságát, ezért néha utitársai szobájába lopózik az éj leple alatt. Emellett van egy nagyjátékfilmem is, amit Görögországban, azaz Kréta szigetén kezdtünk el forgatni tavaly. Ám a téli forgatások miatt csak november végén fogjuk befejezni.
Hogyan látja, milyen stílusirányzatról beszélhetünk ma Magyarországon, ha egyáltalán van ilyen?
-- Nem, azt gondolom, ilyen szempontból nagyon sokszínű a magyar filmgyártás. Az mindenképpen elmondható, hogy főleg kommerciális filmeket szeretnének csinálni, de sajnos csak felemás sikerrel mennek ezek a dolgok.
Ön mit gondol ezekről a mai fiatal rendezőkről?
-- Nem tudom. Magyarországon egy kiélezett versenyszellem uralkodik. Ez abból is adódik, hogy túl sokan akarnak filmet csinálni. Igazából akkor lenne jó ez a versengés, ha a projektek és a forgatókönyvek picit emberibb módon születnének. Vagyis, ha nem nevek alapján kapnának támogatást az alkotók, hanem minőségi megmérettetés lenne. Ne értsen félre, ez nem azt jelenti, hogy ma csak kapcsolatok alapján készülnek filmek.
A történelmi filmek ismét a felszínre törtek, itt viszon a „közelmúltiak” tarolnak. Miért látunk mind kevesebb nagy, kosztümös filmet?
-- Ennek első sorban anyagi oka van. Már egy XIX. századi film is iszonyú sok pénzbe kerül. Másrészt, ez egy techikailag nehezebben kivitelezhető dolog, és ne feledkezzünk meg az aktuális politikai rezsim hatása és a kulturális köztudatról sem - aminek ezeket a történelmi szemléleteket legitimálnia kell. Mondjuk, az 1956-os eseményeket feldolgozó filmek, amióta engedélyezetten készülnek, egyre hiteltelenebbek. Ma már toposzokra, sablonokra összpontosítunk, és én ezekben csalódtam.
Ezek után meg kell kérdeznem, mi az ön rendezői ars poeticája?
-- Szeretnék olyan filmet csinálni, ami leköti a nézőt. Ha patetikus szeretnék lenni, akkor azt mondanám, az a legmagasabb cél, hogy „ünnepnapot” szerezzünk azoknak az embereknek, akik eljönnek megnézni ezeket a filmeket, és itt a dolog szakrális értelmére gondolok.
Egy cannesi díj már az Öné. Mi az, amit még el szeretne érni?
-- Szeretnék jó filmeket csinálni, szertnék egy egész estét betöltő filmet letenni az asztalra. Örülnék, ha lehetőségem nyílna egy jó forgatókönyv elkészítésére, ami eddig egy álom színtjén van jelen.
Nazad