INTERJÚ VEZÉR ÉVÁVAL, A FILMÚNIÓ ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJÁVAL, AZ ÚJ MAGYAR FILMEK SZELEKTORÁVAL
FOLYTATNI KELL!

„Jövőre folytatjuk, ugye?” – ezzel a kérdéssel zárta le a tavalyi beköszöntőjét. Folytatása következett. Milyennek találja?

-- Nagyon örülhetünk annak, hogy az évek során mára már hagyománnyá vált a magyar filmek bemutatás is, és mindig a legfrissebb „terméssel”. Bízom benne, hogy ez valóban egy olyan hagyomány, amit érdemes megtartani és folytatni, legfőképp mert közönsége van. Az igazi báját a Fesztiválnak pont ez a hely és annak szelleme, a jelenlévő emberekkel, művészekkel együtt adja. Ha ez átcsapna egy kommerciális formába, akkor elveszítené igazi charme-ját. A köztudtaban és a nemzetközi színtéren is egyre elismertebb rendezvényről beszélünk.

Mi alapján válogatta össze az idei magyar filmeket?

-- Nyilván egy nagyobb válogatásnál az egy szempont, hogy egy átfogóbb képet nyújtsunk. Ezért mindenféle műfaj és téma szóba jöhet. A Sorstalanság bekerült a versenyprogramba, csak úgy, mint a Dealer – ami már számos külföldi díjat bezsebelt, tehát valóban bejárta a fél világot a film, elismerést szerezve magának. És, ahogyan az a katalógusból is látszik, elég változatos tematikailag a repertoárunk. Két film is van, ami az ’56-os forradalmi eseményeket dolgozza fel, ugyanakkor van itt jó néhány olyan érdekes történet, ami teljes mértékben mai, és a fiatalokat próbálja megszólítani az Ő nyelvükön. Ilyen a Szezon, az Állítsátok meg Terézanyut, azok közül, ami már lement de ilyen lesz a Nyócker is. Ez utóbbi egy rendkívül érdekes, izgalmas újítása annak a fiatal társaságnak, aki ezt a filmet elkészítette.

Kétség kívül nagy port kavart a Sorstalanság...

-- Biztos, hogy egy rendkívül megható, de nagyon igényes munka az, amit a közönség tegnap este láthatott. Ezt a filmet először nemzetközi közönség előtt Berlinben mutatták be versenyprogramban, azóta már számos országban megvásárolták és a fesztiváli szereplései is beindultak. Legutóbb Lengyelországból hoztak vele haza egy fődíjat. Azt hiszem, az, aki megnézi ezt, még akkor is érzékeli mindazt, amit a Kertész-regény próbált közvetíteni, ha nem is olvasta a könyvet. És egy remek operatőri munkát is láthatunk benne, amit Koltai, a „képmester” hihetetlen erősen oldott meg.

Milyen a mai magyar film?

-- Egy olyan jelenség van feltűnőben, amire érdemes odafigyelni. Ha az elmúlt évekre tekintünk vissza, akkor észre kell vennünk, hogy most egy olyan fejlődő generáció van előttünk, akire érdemes nagyobb figyelmet szentelni, és ez egy jó jel arra, hogy a magyar film tovább éljen.

MILENA DRAVIĆ, POČASNI PREDSEDNIK SAVETA FESTIVALA
NEŠTO ZA DUŠU

** Primetila sam da nema izveštaja o Festivalu, ni što se tiče RTS-a, ni Novog Sada ni Beograda. To je šteta, jer je trebalo da bude hronika sa festivala. Stigli su značajni gosti i ovo je za kulturu jedne nacije veoma značajno

Uvek drag gost, Milena Dravić je od samih početaka pružala (i pruža) veliku podršku Festivalu. Doputovavši iz Crne Gore, stigla je pravo na Palić – i pogledala, kako kaže, značajan nemački film Poslednji dani Sofi Šol i odličnu glumicu:

-- Došla sam da podržim ovaj Festival, moje saradnike sa kojima sam osam godina radila i zajedno sa svima njima, bila i osnivač ovog Festivala. Primetila sam da nema izveštaja o Festivalu, ni što se tiče RTS-a, ni Novog Sada ni Beograda. To je šteta, jer je trebalo da bude hronika sa festivala. Stigli su značajni gosti i ovo je za kulturu jedne nacije veoma značajno. To mi je prvi utisak i šteta što je tako. Mislim da je ovaj Festival zaslužio da, posle ovoliko godina postojanja, ima hroniku. Sve gledaoce u zemlji bi interesovalo šta se ovde dešava, pogotovo ako Festival otvara venecijanski dobitnik! Nemam komentar.

Okrenutost Festivala ka evropskom filmu, Milena Dravić ocenjuje kao izrazito pozitivnu, pogotovo kada živimo u ovom vremenu «kada je sve strašno brzo, kada se toliko juriša, kada toliko vreme leti, kada prosto čovek ima želju da sebe zaustavi i kaže stop – neću ništa da radim, hoću da osetim to vreme koje polako prolazi».

-- Tako je, mislim, i sa filmom. Nemam ništa protiv američkog filma, oni su bili, između ostalih, naša škola. No, naišao je jedan talas i više ih nije bilo lako ispratiti. Čovek želi nešto za dušu, da zaustavi vreme i da se za dušu polako ispriča neka priča, da lepo izađeš, kao posle sinoćnog filma. Evropski film je to gajio, evropski film je to imao. Mislim na sve, i na Francuze i na Čehe i na Mađare i na Italijane i na nas, koji smo čak bili u vrhu tog evropskog filma.

Milena se uskoro vraća za Tivat gde će da igra u svojim predstavama na tamošnjoj Letnjoj pozornici koja bi, primećuje, mogla da posluži i kao kulisa za svojevrsni produžetak Palićkog festivala:

-- Šteta što se nije razmišljalo i na tu temu. Možda bi trebalo da tamo, na mediteransko područje, odu filmovi sa Palićkog festivala. Tivatska Letnja pozornica je fenomenalna! Publika bi, na primer, mogla da odgleda filmove pobednike.

-- I have noticed that there are no reports from the Festival, neither on the National Television nor in Belgrade and Novi Sad. It is a pity because there should have been chronicles of the Festival. The remarkable guests have arrived and this is very important for the culture of our nation – said Milena Dravic, Honorary President of the Festival Council.